A mehndi a henna indiai neve. A XII. században terjedt el Indiában. Természetes színező, és kondicionáló tulajdonságát évszázadok óta használják a hajfestésben is. A virágzó növény leveleit learatják, megszárítják, majd porrá őrlik. Testdíszítésre, gyógyításra használják még ma is.

A nyugati világ számára csak ideiglenes tetoválás, a kelet szemében azonban jelentése összeforrt a nőiességgel, az ünnepi pillanatokkal, a spiritualitással, szerencsével, és mindenekelőtt a tiszta szépséggel.

A hennával való testfestés számos országban ismert, a minták azonban kultúrák szerint változnak, és jellegzetesek. Az indiai mintákat finom kacskaringós vonalak, virágminták jellemzik. Az arabok legszívesebben nagy motívumokat festenek a kéz és lábfejekre, az afrikaiaknál találhatunk geometrikus alakzatokat is. A motívumok nemzedékről nemzedékre öröklődnek, és szervesen hozzátartoznak az esküvői szertartáshoz.

Különböző népszokások is kapcsolódnak a hennázáshoz. A motívumok felfestése időigényes feladat. A menyasszony hennával való feldíszítése az esküvő előtti napon alkalmat ad a két család nőtagjainak egymás megismerésére. A hagyomány szerint minél sötétebbre festi a menyasszony bőrét a henna, annál jobban fogja szeretni az anyósa, ami fontos számára, hiszen férje családjához fog költözni az ifjú asszony. Az esküvői hennafestés nagyjából 24 órán át tart, tehát mindkét féltől nagy türelmet igényel. Apró mintáktól kezdve (pl. a kézfejen), találkozhatunk a test nagy részét befedő, összefüggő, hímzésszerű hennafestéssel is. A henna száradása során hőt von el a szervezetből, ezért jelentős hűsítő hatása van a nagyobb mintáknak, ami a melegebb éghajlatokon élő népeknél igencsak jóleső mellékhatás.

A henna használata olyan szorosan kötődik az örömhöz, hogy özvegyasszonyok (akik mindörökre elvesztették az örömre való képességüket férjük halála miatt) nem is érinthetnek hennát.

Az eredeti, tiszta henna barnás színű. Minden más szín, így a fekete is adalékanyagokat tartalmaz, ezért igen fontos a felvitel előtti allergiapróba elvégzése.

Használhatunk készen vásárolt hennapépet is, de az igazi, ha magunk készítjük azt hennaporból. A minta felrajzolása után várnunk kell, míg megszárad, és csak utána fixálhatjuk a motívumokat.

A kezdeti nehézségeken öntapadós minták, és sablonok segíthetnek át minket, később a szabadkézi festést művészi szintre fejleszthetjük.

A mehndi az önkifejezés és kreativitás kitűnő kifejező eszköze.

Jó, ha ismerünk alapmintákat, de igyekezzünk, hogy minél hamarabb önálló stílusunk legyen.

Engedjük szabadjára a fantáziánkat, de a legfőbb szempontokat tartsuk szem előtt: a motívum alkalmas legyen a tölcsérrel való megrajzolásra, változatos legyen, de ne keveredjenek benne különböző stílusok.

Szeretettel, türelemmel dolgozzunk, hiszen a hennafestés erről szól, és a relaxáló hatás elérése is fontos cél.

Végül, ha elvarázsolt minket a hennafestés művészete, szakítsunk időt arra is, hogy megismerjük azoknak a népeknek a kultúráját, ahol évszázadok óta használják ezeket a díszítési technikákat. A legtöbb hagyományos minta valamilyen vallási témához, vagy népszokáshoz kötődik. Mivel a testünkre festett mintával hetekig együtt fogunk élni, jó ha tudjuk, mit is jelentenek a testünket díszítő rajzolatok.

Forrás: Sumita Batra: Mehndi, a testfestés művészete